Egy újabb csata!!!

   Hajnalodott, kis csapatunk  egy tisztáson töltötte az éjszakát. A madarak halk csicsergéssel jelezték, hogy hajnalodik. A nap aranysárgára festette be az ég alját, a fűszálakon  megcsillantak a harmatcseppek a szél pedig lágyan cirógatta egy hosszú ében fekete hajú lány arcát. Kagome lassan kinyitotta a szemeit. A gyönyörű napkelte ellenére érzett valami fura érzést, hogy ma  nem lesz minden ilyen gyönyörű mint a reggel!! Abbahagyta a gondolkodást mert a többiek felébredtek.

-         Jó reggelt mindenkinek!! – köszönt Kagome a többieknek.

-         Jó reggelt neked is! – így a többiek.

-         Na Kagome készítsd már a reggelit mindjárt éhen halok!!!! – kezdte a napot Inuyasha.

-         Jól van, jól van nem halsz bele, ha tíz percet várnod kell.

-         De igen képzeld,úgyhogy kapkodd magad mert mindjárt indulunk és te még mindig lustálkodsz!!!!

-         Inuyasha!!! FEKSZIK!!!!!!!!!!!!!!!!!

-         Grrrrr….Kagome!!

-         Remélem megtanultad, hogy ne légy türelmetlen!!!

Sok fekszikkel meg pofonnal telet el kis csapatunk reggele! Az útjuk közben Kagome megtorpant.

       -      Ékkövet érzek közeledni nagy sebbességgel!! – tájékoztatta a többieket.

       -      Akkor ez biztos a kis barátod lesz Kagome, az a bolhafészek Kouga. –mondta Inuyasha, miközben a kardjához kapott.

       -      Inuyasha ne merészeljetek harcolni!!!!!!!!!!!!!- Hordta le Kagome Inuyashát.

       -      Szia kedvesem!!! Mond hiányoztam??? – fogta meg Kagome kezét Kouga.

       -      Persze pont te hiányoztál!!

       -      Inuyasha!!!!!!....Igen Kouga jó látni téged .- kedveskedett Kagome.

       -       Sajnálom, de már mennem is kell  mert épp vadászunk a társaimmal!!Akkor viszlát kedvesem!!

       -       Rendben! Szia Kouga!!

       -       Na de most már induljuk!!! – morogta Inuyasha.

Kis csapatunk tovább állt. Késő délután volt mikor egy elhagyatott kunyhót találtak és  úgy döntöttek  itt letáboroznak. Mindenki szorgoskodott és próbálta egy kicsit otthonosabbá tenni a kis kunyhót.

       -       Elmegyek tűzifáért!!! – mondta Kagome a többieknek.

Kagome épp visszafelé indult mikor megjelent Kikiyo.

       -         Milyen szorgos vagy, tűzifát gyűjtesz az estére !!Ha-ha!! – mondta Kikiyo.

       -         Mit akarsz tőlem???

       -         Ááá semmi különöset, csak a lelkedet!!Ha-ha!! Induljatok lélekrablóim!!!!

Ekkor Kagomét körbevették a lélekrablók és elkezdték kiszívni a lelkét Kagomének!

      -         Jaj, ne már nem tudok mozogni, és a nyilaim sincsenek itt!!! INUYASHA SEGÍTS!!!!

      -        Mi volt ez?? Ez Kagome hangja!!!KAGOMEEE!!!

Mindenki elindult Inuyasha után és már ott is voltak Kagoménél.

     -         Kikiyo?? Azonnal  engedd el Kagomét!!!!!!!!!!!!! – ezzel Inuyasha megölte a lélekrablókat Kagome pedig a földre esett. Mindenki odarohant hozzá és megbizonyosodtaak róla, hogy még életben van.

    -          Nem értek sokat a lelke egy része nálam van!!Ha-ha!!

    -          Kikiyo add neki vissza a lelkét, de most!! - Kiabált Sango

    -          Rendben innentől már amúgy se én harcolok veletek, hanem valaki aki sokkal erősebb nálam!!!

Kagomébe visszatért a lélek .

   -           Innentől a tiéd Naraku!!!- ez volt az utolsó szava Kikiyonak majd eltűnt. Kagome fölállt és mindenki az eget nézte ahol gyülekeztek a sötét felhők és a mérges darazsak. A kis csapat felkészült a csatára. Tudták, hogy nagy csata lesz ezért lelkileg is felkészültek legalábbis megpróbáltak.

   -          Úgy látom  a kis csapat felkészült az utolsó csatájukra. Ha-ha-ha.

   -          Nem lesz az olyan könnyű  és legfeljebb neked lesz az utolsó csatád!! – vágott vissza  Inuyasha.

   -           Ne bízd el magad a kis barátnőd, Kikiyo adott egy kis ajándékot. – azzal egy egy elég nagy darab ékkövet mutatott.

   -           Ez nem lehet!!!! – mindenki egyszerre mondta és értetlenül nézett.

   -           Azt mondta, hogy megkapom az ékkövet csak végezzek veletek.

   -           Na elég a szövegből , harcoljunk!! – mondta Inuyasha aki elsőnek eszmélt fel.

A csata elkezdődött!! Miroku a botjával harcolt ,mert nem tudta bevesse –e az örvényt a darazsak miatt.

Sango is minden erejét beleadta  a harcba . Sőt még Shipoo is próbált harcolni, csak ő a darazsakat próbálta pusztítani. A harc már egy órája folyt mikor Sangonak lankadt a figyelme és így Naraku súlyosan megsebezte.

    -          Sango neeeeeee!!! – kiáltott Kagome.

    -          Kagome ,Sangot bízd rám te segíts Inuyashának!! – mondta Miroku.

    -          Rendben!!!

    A mérges darazsak ekkor Sangót vették célba.

    -          Itt az idő!! – gondolta Miroku, majd Sango elé ugrott és elindította az örvényt.

    -          Miroku te ostoba!!!! – kiáltotta Inuyasha!!

 Ekkor Miroku is összeesett, de Inuyasha nem tudott odamenni Mirokuhoz mert Naraku  útját állta. 

    -           Nem, most nem mész oda az ostoba barátodhoz, mert most velem van dolgod!! – ekkor egy nagy csapást mért Inuyashára!!

    -           Ne, Inuyasha!!!!!!!!!!!!!!!- kiáltott Kagome. Odarohant volna Inuyashához de NAraku megállította.

    -           Na na na!!!Nem szabad!!! – ellenkezett Naraku.

    Kagomének már könnyes volt a szeme hisz már mindenki ájultan hever a földön.

    -           TE SZEMÉT!!!!!!!!!!!!!!!!! – kiáltott Kagome és egy nyílvesszőt lőtt ki Naraku felé.

    - Ez nem segít!!! – Mondta Naraku és egy hirtelen csapással megfordította a nyílvesszőt, ami így Kagomét vette célba. De váratlan esemény történt Inuyasha a semmiből előtört és Kagome elé vetette magát így a nyíl őt találta el. Kagomét magával sodorva egy fának csapódtak. Naraku közeledet a két test felé. Ám mire odaért csak Inuyasha feküdt ott.

   -          Hol vagy te lány?? – kérdezte Naraku.

   -          Itt vagyok! – Naraku  háta mögött ott állt Kagome lehajtott fejjel, arcából csak annyi látszódott, hogy motyognak a könnyei. De Kagome felemelte a fejét és kifeszített íjjal állat Narakuval szemben.

   -           Hát itt vagy. Elég bátor vagy ahhoz képest, hogy lány vagy. Mond, nem félsz??

   -           Nem!! Nem adom meg neked még azt az örömöt se, hogy úgy állok veled szembe, hogy félek. Bántottad a barátaimat és most már    csak az érdekel, megöljelek. Nem érdekel ha most meg is halok de akkor is megöllek!!- ekkor Kagoméből már folytak a könnyek és kilőtte a nyilat. Tudta, hogy meghalhat, de ez most nem érdekelte.

  -            Ostoba halandó ezzel nem mész semmire!!!! – és egy hatalmas széllökéssel próbálta Naraku visszafordítani a nyilat, sikertelenül. A nyíl áthatolt a szélen  és súlyosan megsebezte Narakut.

  -            Ez nem lehet,sikerült eltalálnia!! – ezzel a gondolattal Naraku kénytelen volt menekülni.

Kagome a földre rogyott. Végre sikerült eltalálnia!!

  -            Erre nincs idő!! – eszmélt fel Kagome.- Segíteni kell a többieknek.

  -             ’ Úgy látom Mirokuéknak gyorsan eltudom látni a sérülésüket’ – gondolta Kagome.- Kirara!! Vidd el Sangoékat a kunyhónkhoz aztán gyere vissza Inuyashaért és értem.  Ezzel KIrara elrepült. Kagome elindult Inuyasha felé, de út közben össze esett.

   -            Azt hiszem megsérült a lábam mikor Inuyashával  a fának csapódtunk, de erre most nincs idő Inuyashának súlyosabbak a sérülései mint az enyém. – Kagome nagy fájdalmai ellenére fölállt nem vette komolyan a sérüléseit pedig súlyosak voltak.

  -            Jaj  Inuyasha  nagyon sajnálom!! Elviszlek innen gyorsan és meggyógyítalak!Ígérem!!

Ekkor Kirara megérkezett és visszamentek  a táborhelyre. Kagome azonnal lefektette a többieket és elment gyógyfüvekért, majd ellátta barátait, tüzet gyújtott és virrasztott egész éjjel a barátai fölött. Nem törődött magával csak azzal, hogy a többiek felépüljenek. Ez így ment 4 napig amikor Sango, Miroku, és Shippo felébredtek . A sebeik begyógyultak és egész jól érezték magukat.

   -         Mióta nem pihentél már Kagome?? – kérdezte Sango.

   -         Igen elég rosszul nézel ki! – csatlakozott Miroku.

   -         Értem ne aggódjatok jól vagyok!! – és egy erőltetett mosolyt varázsolt az arcára, pedig nagyon fáradt volt. Bement Inuyashának lecserélni a kötéseit és mikor bement meglepetésére Inuyasha felébred.

   -         Jól vagy Inuyasha???

   -        Igen köszönöm.

   -        Ne köszönd hisz miattam sérültél meg!! – ekkor Kagome már majd nem sírt.

   -        Jaj ne sírj nem a te hibád! – vigasztalta Inuyasha. És sikerült is egy kicsit megnyugtatnia Kagomét. A következő napokban mindenki felépült, bár Inuyashának még cserélni kellet a kötéseit 3 nap alatt sokat javult az állapota. Ám Kagomének nem már egy hete nem aludt és a lábán lévő seb újra kínozni kezdte Kagomét mivel Kagome nem törődött magával.

 -           Kagome jól vagy?? – kérdezte Miroku. – Már egy hete nem aludtál és ,ahogy látom még sántítasz is!!

-            Persze Miroku minden a legnagyobb……- ám ekkor Kagome elájult. Miroku gyorsan felkapta és bevitte a kunyhóba.

-            Miroku, mi történt Kagomével?? – kérdezte mindenki egyszerre.

-             Úr isten, KAGOME!!! – rohant  oda Inuyasha.

Letették Kagomét és közben Miroku mindent elmondott.

-             A fáradság nem minden. – mondta Inuyasha. – nézzétek a lábát - Majd észrevették A Kagome lábán lévő sebet. Gyorsan ellátták majd Inuyashát egyedül hagyták  Kagomével.

-              Jaj, Kagome te butus miért nem törődtél magaddal is?? – ekkor Inuyasha  magához szorította Kagomét.

-             Inu…Inuyasha ne szoríts ennyire kérlek.

-            Kagome???  De jó, hogy felébredtél nagyon örülök!!! De, hogy képzelted , hogy magaddal nem törődsz ???

-             De nektek súlyosabbak voltak a sérüléseitek.

-             Jó, jó , de ígérd meg, hogy ilyet legközelebb nem teszel!!

-             Rendben!

Kagome még 1 hétig pihent, majd útnak indultak.

-       Tényleg!!  Mi lett Narakuval?? – Kérdezte  Sango.

-       Hát eltaláltam a nyilammal ami úgy látszik túl erős volt neki a nyilam megsebesült aztán nem elmenekült. – mondta KAgome.

-       Tehát akkor folytatjuk utunkat, hogy legyőzzük Narakut. –mondta Miroku.

-       ’ Bárcsak tudnám, hogy Kikiyo miért nem tudja még mindig megérteni, hogy én nem árultam el.- gondolkodott Inuyasha. KAgome észrevette , hogy Inuyasha Egy kicsit lehangolt így odament és belékarolt.

-       Köszönöm, hogy mellettem vagy mindig Inuyasha.

-       Ez természetes. Hisz te is mindig mellettem állsz. – Inuyasha most már nem gondolt tovább Kikiyora csak ment tovább a többiekkel, és már most próbált felkészülni a következő csatára.