Ez a nap is úgy kezdődött, mint a többi.

Miroku és Sango a faluhoz közeli réten sütették a hasukat, míg Inu-yasa jó szokásához híven az egyik fán üldögélt.

Kagome is ilyen tájt érkezett meg a világából, magával hozva kerékpárját és egy jó nagy kosarat.

Mondhatni, hogy ő is henyéléssel töltötte a napot, hisz ahogy megérkezett, a kis Shippoval azonnal lekerekezett a tóhoz.

Ott azonnal kipakolt a táskájából és rendezett egy pikniket.

Shippo most is meglepődött azokon a tárgyakon, amit Kagome magával hozott.

-Mi ez a fényes korong? -Mutatott Shippo az egyik konzervre.

-Abban étel van és… Shippo ekkor bekapta a konzervdobozt, és rágcsálni kezdte.

-De hát ez nem is jó! ! Rossz íze van és kemény is.

-Persze Shippo! Először ki kell bontani. Csak azután lehet megenni.

Kagome elmosolyodott, közben, pedig kinyitotta a konzervdobozt és odaadta Shipponak, akinek felcsillantak a szemei.

-Nahát! -Ebben a pillanatban el is kezdte majszolni az ételt.

Ám nem mindenütt volt ilyen nyugalom.

Kagura mint mindig, most is egy óriási falevélen repült, magasan a táj fölött. Mindeközben ördögi tervet eszelt ki Inu-yasa és a barátainak az elpusztítására.

Tervének megvalósítására nem sokat kellett várnia, hisz odalent meglátott egy farkas anyát, aki éppen a kölykét tanítgatta.

Leereszkedett és halkan a farkas anya közelébe lopózott. Nem akarta, hogy az idő előtt észrevegye és meg tudja akadályozni azt, amit akar.

Nála volt két ékkő szilánk is, amit nem régen Kagometól lopott el és, amit most tervéhez fel akart használni.

Ahogy a kölyök közelébe tudott férkőzni, azonnal elkapta.

A farkas anyának több se kellett, azonnal megtámadta Kagurát.

-Anya! ! Segíts! !

-Engedd el a kölykömet te boszorkány!

-Eszem ágában sincs!

A farkas anya nekiugrott, de gyengének bizonyult vele szemben, pedig jó néhányszor megtámadta még.

-Gyenge vagy te korcs! Engem sehogy se győzhetsz le!

Túl gyenge a fajtád, ahhoz, hogy engem megsebezzen!

A farkas anya ekkor már könyörögni kezdett kicsinye életéért, hisz látta, hogy Kagura erősebb tőle és, hogy kést szorít a kicsi nyakához.

-Könyörgök, engedd el a kölykömet! Legalább őt kíméld meg, ha engem már el akarsz pusztítani!

Sátáni mosoly ült ki Kagura arcára.

-Nem megölni akarlak téged, hanem azt akarom, hogy szolgálj engem.

Megkímélem a kölyköd életét, ha ezt megteszed. Ha nem… nem leszek irgalmas se hozzád, se a kölyködhöz.

-Ne anya ne tedd meg! Inkább elpusztulok, de ezt ne tedd meg!

A farkas anya nem sokáig gondolkodott, hiszen élethalál között kellett döntenie.

-De megteszem, mert hiszek abban, hogy elenged téged! Ismerem a fajtáját és tudom, hogy amit ígérnek, azt betartják.

Kagura megint elmosolyodott.

Ebben a pillanatban, belevágta a farkas fejébe a két követ.

Az görcsölni kezdett és azon nyomban átalakult, szörnyű fájdalmak közepette.

Mikor teljesen átalakult a teste úgy nézett ki, mint egy emberé, annyi különbséggel, hogy barnásszürke szőr borította és a termete, pedig hatalmas lett.

A feje egy farkasé volt sárgán villogó szemekkel, amit szintén olyan szőr borított, ami a testén is volt. Végtagjain kicsinek egyáltalán nem nevezhető karmokkal a szájában, pedig hatalmas agyarakkal.

Mikor végre teljesen magához tért, követelni kezdte azt, hogy Kagura engedje el a kölykét.

-Engedd el a kölykömet!

Alkut kötöttünk, hogy, ha téged szolgállak, elengeded!

-Csakhogy ezt nem vagyok köteles betartani! Ha-ha ha!

Ebben a pillanatban Kagura megölte a kölyköt.

-Neeee! ! ! !

A farkas anya azt hitte, felfordul vele a világ.

Ebben a pillanatban iszonyú keserűség és harag uralkodott el rajta!

Megint meg akarta támadni Kagurát, de már nem volt képes rá, hisz Kagura az ékkövekkel az irányítása alá vonta.

Dühét átfordította az emberekre és Inu-yasára.

-Tévedtél!

Nem tettem meg, amit kértél, mégis engem szolgálsz!

Gyenge vagy Kaoru az egész nemzetségeddel együtt!

Most pedig indulj és pusztítsd el a falut, ahol Inu-yasa is él!

Szegény Kaoru!

Megindult, hisz képtelen volt ellenállni Kagura akaratának, bármennyire is próbált ellenszegülni.

Így jutott el a faluhoz, ahol féktelen randalírozásba kezdett.

Amikor pedig összetalálkozott Inu-yasával, teljesen elborult az agya.

-Sango! Hallottad ezt?

-Igen! A faluból jön! Siessünk! Azt hiszem nagy ott a baj!

Mire odaértek a falu már félig romokban állt, Inu-yasa pedig még mindig Kaoruval hadakozott.

Sango gondolkodás nélkül nekihajította a bumerángját, amire Kaoru nekitámadt.

Miroku ekkor a kezén lévő feketelyukkal próbálkozott, amire Kaoru megtorpant, majd irányt változtatva rohanni kezdett a tó irányába.

-Ez meg hova megy? -Nézett elképedten Inu-yasa.

-A tó felé!

De hát ott van Kagome és Shippo is! ! -Kiáltott fel Sango.

Nem sokat totojáztak. Miroku magához hívta Kirarát, aki amint átalakult, Sango és Miroku felpattantak a hátára és repülni kezdtek a tó irányába.

Inu-yasa a földön rohant, hisz azt gyorsabbnak találta.

Eközben Kaoru megtámadta Kagomet és Shippot.

-Mi ez a szörnyeteg? -Kiáltott fel hírtelen Kagome.

-Nem tudom, de nem akar jót!

Arra futottak, amerre csak tudtak, hisz Kaoru, mindenhová üldözte őket.

-Biztos az ékkő kell neki! Ez is Naraku egyik teremtménye lehet!

Ekkor sarokba lettek szorítva.

-Istenem! Most mit csináljunk? Ez a szörny darabokra szed minket!

Már éppen lekészült csapni a karmaival, Kaoru, mikor Shippo felkiáltott.

-Menekülj Kagome! !

-Ne beszélj butaságokat Shippo! Nem hagylak itt!

-Menekülj! Inkább elpusztulok, de ne maradj itt!

Kaoru ekkor megtorpant és visszahúzta a karmait.

Kagome és Shippo nem értették a dolgot.

Aztán nem várt dolog történt.

Kaoru felkapta az így eléggé megriadt Shippot és rohanni kezdett vele!

-Ne! Te szörnyeteg! Hagyd Shippot!

Késő volt. Nem tudta beérni Kaorut, ráadásul a többiek is későn érkeztek.

-Hol van Shippo?

Kagome alig bírta elmondani, hogy mi történt, de elmondta.

-Az a buta Shippo megérdemli!

Neki is inkább, menekülnie kellett volna, nem hősködnie.

-Inu-yasa! Hogy mondhatsz ilyet? Shippo kockára tette értem az életét.

Sokkal kisebb tőled és az ereje is kisebb, de mégis meg próbált megvédeni!

-Akkor is!

-Szégyeld magad! Én most, azon nyomban elindulok és megkeresem!

Sango, Miroku segítetek?

-Persze! Mert mi nem vagyunk olyanok, mint Inu-yasa és Shippo a mi barátunk is!

-Jaj várjatok meg! Segítek! -Egyezett bele nagy nehezen Inu-Yasa.

Eközben Kaoru egy barlangba menekült.

Shippot nem bántotta, hisz mindig a halott kölyke jutott róla eszébe. Emiatt is rabolta el.

-Mit akarsz tőlem? Félek tőled!

-Nyugalom nem akarlak bántani!

-De-de hogyan higgyem el ezt neked, amikor az előbb még meg akartál ölni?

Kaoru most nem volt Kagura irányítása alatt így, el tudta mondani, hogy mi is történt vele.

-Az az átkozott boszorkány!

Amióta őt és a testvérét Kannát megteremtette Naraku, nincs nyugtunk tőle.

Most teljesen más volt Kaoru kinézete.

Elvesztette gonosz és vad kinézetét és valami mérhetetlen fájdalom volt kiülve az ábrázatára.

-Sajnálom, hogy ez a gonosz boszorkány ezt tette a gyermekeddel!

Tudod nekem meg a Villám fivérek ölték meg az apámat.

Kagome a magasban volt Sangoval és Mirokuval, amikor belenyilalt valami.

-Miroku, Sango! Szálljunk le annál a barlangnál! -Mutatott le egy fákkal és bokrokkal igencsak benőtt részre.

-Miért?

-Azért Miroku, mert azt hiszem, hogy ott van Shippo!

Jó helyen szálltak le. Shippo valóban abban a barlangban volt, Kaoruval együtt.

-Mi volt ez?

-Kaoru! A barátaim azok!

-De én az ő szemükben gyilkos vagyok!

-Ne félj! Majd valahogy meggyőzőm őket arról, hogy te nem vagy rossz!

Sajnos erre nem adódott alkalma Shipponak, hisz Kagura újra megjelent és Kaoru megint olyanná vált, mint amikor a falut lerombolta.

Shippo épphogy csak ki tudott rohanni a barlangból, Kauro, máris utána.

Shippo, amint meglátta Kagomet az ölébe ugrott, Inu-yasa pedig előhúzta a kardját, hogy nekitámadjon Kauronak.

Shippo közben megpróbálta elmagyarázni, az igazságot.

Sikerült is elmondania, de alighogy befejezte, felhallatszott Kagura vérfagyasztó nevetése.

Senki nem mozdult, még Kauro sem, mikor Kagura megjelent a barlang tetején.

-Ha-ha ha! Igen! Ez az igazság! És most, hogy már nálam van két ékkő szilánk, elegendő hatalom van a kezemben ahhoz, hogy elpusztítsalak titeket, és hogy megtaláljam Narakunak az ékkő összes darabját.

Ha-ha ha!

Szánalmasak vagytok!

Akárcsak ez a farkas is! Naivak és semmire kellők!

Pontosan olyan sorsot érdemelnétek, mint a kölyke!

Kauro nem bírta tovább hallgatni.

Olyan mérettűvé nőtt benne a gyűlölet és a fájdalom, hogy képes lett megtörni Kagura hatalmát.

Kagome és a többiek csak annyit láttak, hogy Kauro fájdalmasan üvölt, majd hírtelen hátat fordít Inu-yasának, és megtámadja Kagurát.

Ezúttal sikeres volt a támadása. Kagurát megsebezte.

De sajnos ugyanekkor erejét is vesztette és lezuhant a földre.

-Te nyavalyás! Megsebeztél?

Te átkozott féreg, ezt keservesen megbánod!

-Hát már nem volt elég neked az, amit tettél Kagura?

Nem volt elég, hogy elvetted a kicsinye életét, most az övét is el akarod venni? -Kagome felemelte az íját, de még nem készült arra, hogy lőjjön.

-Engem nem érdekel! Az olyan lények, mint, ő vagy ti, semmire kellőek.

Nem is értem, hogy Inu-Yasa, miért áll mellettetek!

-Ez az, amit soha nem fogsz megtudni!

Inu-yasa felpattant oda, ahol Kagura állt, de nem tudta megtámadni, hisz ő már akkor egy levélen ülve elrepülni készült.

-Menekülj csak boszorkány! Menekülj csak!

Egyszer úgyis összetalálkozunk, és akkor nem kíméllek!

Mire Kagura eltűnt, Kauro, már haldoklott.

-Bocsáss meg Kauro!

Nem tudtuk, hogy miért történt az, ami történt.

-Én tartozom bo- bocsánattal. Nem kérem, hogy bocsássatok meg, hisz a-amit tett-tettem, arra nincs bocsánat!

Re- remélem, hogy odaát, majd látom a gyermekem.

Ekkor mindenkinek kicsordult a könnye. Még Inu-yasának, akinek ekkor, édes anyja jutott eszébe.

-Igen! Biztos, hogy látni fogod! -Könnybe fulladt mosoly jelent meg Kagome arcán.

Majd ez a mosoly is eltűnt az arcáról, amikor Kauro szeme lezárult és teste csillogó köddé válva a magasba emelkedett, hátrahagyva még egy utolsó mondatot.

-A farkasok szelleme vigyázzon rátok, ha Naraku megtámadt titeket.

Hátrahagyta még a két ékkő szilánkot is, amit Kagura ellopott.

Kagome a tenyerébe vette őket.

-Visszakerült a két ékkőszilánk! Hátra hagyta nekünk! -Mondta könnyekbe fulladva Sango.

-Igen!

De milyen áron?